Ahogy kezdőtem…
Valamikor egy réges-régen egy távoli galaxis jelentéktelennektűnő csillaga melletti szánalmas kis bolygólyán új életet adott a világnak egy emberi lény. Ezt a lényt a továbbiakban nevezzük az egyszerűség kedvéért az anyámnak. Anyámhoz tartozik még egy emberi hím egyed is, akit szintén az egyszerűség kedvéért nevezzünk apámnak. A fentiekből a szemfülesebb olvasó már nyílván ki ókumlálta, hogy ez az újszülött emberi teremtés nem más, mint én jómagam. Így van biza, egyszercsak megszülettem. Eme jeles esemény azért mégsem volt oly felhőtlen, mint a nyájas olvasó azt gondolná. Márcsak azért sem, mert esett a hó, nem kicsit, nagyon. Ezt nevezem én tavasznak…szóval elcseszett egy galaxis ez a mienk. Így szülessen valaki jókedvűen erre a világra. Mehettem is egyből a pszhihológusomhoz, hogy vajon most mitévő is legyek. Meghalgatott, majd méla undorral a szemüvege fölött közölte: lesz ez még szarabb is, majd azzal a lendülettel elém vetette a számlát, szája szegletében jólfelismerhetően némi cinikus mosojjal.
Ami voltam…
Aztán, mint minden földi lurkót, engem is beiskoláztak. El is végeztem egy iskolát, amivel a kezembe kaptam egy csodálatos szakmát. Ebben dolgoztam is vagy másfél évet, majd rájöttem, hogy ebből nem biztos, hogy meg akarok élni.
Innentől kezdve kipróbáltam sokmindent, de tényleg. Ezeket nem is részletezném, de bizton állíthatom, hogy mindegyik adott valami pluszt, amiből tanulhattam valamit. Ha mást nem is, de legalább megtanúltam időnkiént magamon nevetni. Persze csak miután levontam a megfelelő konzekvenciákat. Az önismeret nagyo nfontos. Szerintem...
Ami vagyok…
Most amolyan jófajta iparos ember vagyok, aki megteszi amit elvárnak tőle, és mindeszt igyekszi pontosan és megbízhatóan biztosítani.
Grafikát gyártok, animációkat, fotózom, és a tudatomat tágítom. Bár ez utóbbit leginkább már csak az interneten keresztül teszem. Igyekszem figyelni a külvilágra, hogy a látott dolgokat betudjam illeszteni a mindennapi munkámba. Nézem a kollégák munkáit és próbálom transzformálni a saját kis világomba. Így a fél világbol van bennem egy darab. (hm...ez utóbbi eléggé romantikus szagú volt :D)
Az utóbbi bő egy évben kapcsolatokat építettem fel és le. Élvezem az emberek társaságát, de időnként nagyon kell egy zug, ahova elbújhatok előletek.
Minden esetre hiszek az emberi jóban és tudom, hogy megfelelő hozzáállással mindenki elérheti álmait, céljait az életben. Ennek szellemében igyekszem minden reggel elindítani a napomat.